 |
Főmenü |
|
|
Üdvözlet |
|
|
Egyéb hírek |
|
|
|
Sajtófigyelő |
|
|
EZEN AZ OLDALON A HEGYMÁSZÁSSAL ÉS A TURIZMUSSAL KAPCSOLATOS ÉRDEKESEBB CIKKEK ISMERTETÉSÉVEL FOGLALKOZUNK.
Sajnos olykor némi kritikával is kell élni. Sok a szakmai korrektúra nélkül megjelenő írás, amik egyszer egy másik cikkben (vagy a mindenható világhálón) "forrásértékű" hivatkozások is lehetnek!
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * Legutóbb találtunk egy újabb, de most más jellegű "érdekességet" - plagizálták honlapunk egyik oldalának tartalmát.
Az eredeti Khan Tengri 2010 beszámoló.
Összehasonlításul közöljük az Erdélyi Gyopár 2012. évi 6. (november-december) számában lehozott cikket, mely szinte teljes egészében megegyezik az egyik tagunk tollából megjelent fenti írással. Teljes mondatok és szövegrészletek vagy mondatrészek kerültek át az aktuális adatok megváltoztatásával.
Az Erdélyi Gyopárban megjelent cikk pdf formátumban, szövege a következő (a pirossal írt részek az eredeti írásból származnak):
Ekések 7000 m felett
Khan Tengri 2012
2011-ben a Pamír-hegység egyik hétezresét, az Ibn Sina-csúcsot (7134 m) mászta meg három EKE-tag. Közöttük volt Ratiu Krisztián, a nagybányai Gutin Osztály tagja is. A túra több mint féléves előkészítése után 2012. augusztus 21-én Krisztián ismét 7000 m feletti csúcson járt, ezúttal a Khan Tengrin (Szellemek Ura).
A Kirgizisztán és Kazahsztán határán fekvő 7010 m-es csúcs a Tien-San hegységben található. Az idei expedícióját így foglalja össze Ratiu Krisztián: Budapestről Kirgizisztán fővárosába, Biskekbe repülővel értem, majd 400 km-es buszozás következett, míg a Tien-San kapujába jutottam. Jurták, lakókocsik, legelésző állatok és katonai ellenőrzés a határsávon - ezek törték meg a pusztai hangulatot. Karkara településről helikopter szállított a kb. 4000 m-es magasságban fekvő alaptáborba. A Tien-San alaptáborai egyébként úgy öt nap alatt gleccseren keresztül, gyalogosan is elérhetők. A csúcsmászások szándékával ideutazók közül azonban szinte senki sem vállalja ezt a fárasztó és időigényes trekkinget.
Az alaptáborból a felhők mögül időnként teljes szépségükkel előtűntek a Tien-San hétezresei. Különösen a Khan Tengri déli oldali látványa babonázott meg. Társaimtól eltérően én "csak" a Khan Tengri megmászásának reményével érkeztem a Mennyei-hegységbe (Ég hegyei), azaz a Tien-Sanba.
Gyors akklimatizáció után indultunk az 1-es táborba, ahol problémát csak két szélesebb gleccserpatakon való átkelés okozott, bár a későbbiek során kiderült, hogy megbízható hóhidakon ezeken is könnyű átkelni. Az 1-es tábor kb. 4200 m-es magasságban helyezkedik el. Egy egynapos alaptábori pihenőt követően mentünk fel ismét az 1-es táborba. Ezúttal azonban már fent is aludtunk, majd a következő napon továbbemelkedtünk a Khan Tengri 5300 m magasságban elhelyezkedő déli 2-es táborába. A Szemjonovszkij-gleccser 1-es és 2-es tábor közötti része a Khan Tengri déli normál útvonalának a legveszélyesebb része. A nagymértékű lavinaveszély miatt nagyon korán kell indulni az 1-es táborból és még 10 óra előtt el kell hagyni a lavinaveszélyes részeket, de ezeken túljutva sem lélegezhetünk fel, mert két nagyobb hasadék következik, melyeken rögzített kötelek segítségével mászhatunk át.
A klasszikus akklimatizációs stílus - mely szerint menj magasra és aludj alacsonyan - itt nem alkalmazható, mivel a napsütötte hegyoldalak a nap előrehaladtával fokozott lavinaveszélyt jelentenek. Így a több mint ezer méteres szintemelkedés ellenére fent kellett aludnunk a 2-es táborban. Az újabb akklimatizációs lépcsőnél, egy jégfal alatti 5900 m-en lévő 3-as tábornál már nem kívánták meg a terepviszonyok az azonnali felköltözést, ezért első alkalommal csak látogatóban jártunk ott. A 3-as tábori éjszakázást követően egy orosz hegymászóval kiegészülve mentünk le az 1-es táborba, ahonnan a csapatunk továbbereszkedett az alaptáborba, így a csak néhány napos alaptábori feltöltődést, erőgyűjtést követően már a Khan Tengri megmászásának szándékával indultunk el ismét felfelé.
Egyes hegymászók a csúcstámadás előtt felköltöznek 6400 m-re, és onnan kísérlik meg a csúcs elérését. 6400 m-en a gerincélen egy bevágás található, mely két sátor szűkös befogadására alkalmas.
Augusztus 21-én hajnali 2 óra körül indultunk a csúcsra. A táborból a Csapajev északi mellékcsúcs megmászásáról már jól ismert fix kötéllel ellátott meredek hólejtőn jutottunk fel a Khan Tengri nyugati nyergébe. A nyeregből enyhén emelkedő hógerincen vezettek a hóban kitaposott nyomok a sziklákig, ahonnan már rögzített kötelek segítik a mászást. Gyakorlatilag 6100 m-től a csúcsig ki van kötelezve a nyugati gerincélt követő vagy attól kissé délre kitérő útvonal. A havas-sziklás vegyes terepen mászóeszközt és hágóvasat használva jutottunk egyre feljebb a meglehetősen nagy szélnek kitett hegyoldalban. A hőmérséklet valahol -20 °C és -27 °C között lehetett, de a szél sokkal hidegebb hőmérsékletérzetet keltett. A csúcsszakasz meredeksége általában 40-50 fokos, de rövidebb szakaszokon előfordul 60-80 fokos meredekség is.
A hegymászó reménykedik, hogy a következő kötélszakasz már az utolsó lesz, de a mászóeszközt mindig újabb és újabb kötélre kell áthelyezni. Aztán egyszer csak elérkezik a meredek hólejtőnek az a bizonyos utolsó kötele, a hegyoldal meredeksége csökken, és egy éles gerinc után nem sokkal már feltűnik a csúcsot jelző háromlábú fémállvány a hozzá kötözött fakereszttel, mely mellé 11.15-kor tűztem ki a zászlókat. Felértem a csúcsra! (Deák László)
Megjegyzés: Ratiu Krisztián által küldött (amit állítólag egy ismerőse töltött le a honlapunkról) majd Deák László felelős szerkesztő által lerövidített/szerkesztett szöveg.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * Összeállította: Kunos Gábor
|
|
|
|
Nincsenek események a hónapban. |
|
|
Közelgő Események |
|
|
Nincs közelgő esemény |
|
|
Egyéb hírek |
|
|
