 |
Gyertyagyújtás Konyiért 2010. május 3-án este 8-kor gyertyagyújtás volt Várkonyi László emlékére a Szemlőhegyi-barlang feletti szimbolikus emlékkertben. Eltűnt április 26-án a Mount Everesten.
A több mint kétszáz barát és ismerős jelenlétében Vörös László mondott beszédet. Kedves Barátaim! Barlangászok, hegymászók és tanítványok!
Azért jöttünk most ide, hogy egy barátunk emléke előtt tisztelegjünk! Emlékezzünk Várkonyi Lászlóra, mindenki Kónyijára!
Itt állunk ezen a helyen, egy hegyen, mert a hegyek elválaszthatatlanok voltak Kónyitól. A hegyek örökké nagyon fontos dolgot játszottak életében! A mellettünk lévő hegyen élt és dolgozott. Idén tavasszal, aki errefelé sétált, kirándult, gyakran találkozhatott vele.
Készült arra a hegyre, mely őt rabul ejtette! Már nyolcadszor indult neki, hogy újra találkozzanak! Először 1996-ban indult el az Everestre (akkor még csak arrább tette a szél), egy későbbi, sokadik alkalommal fájdalmat is okozott neki a hegy (fagyás), mintegy figyelmeztetve, hogy veszélyes szeretni engem!
Kónyi jó ember volt, megértő és türelmes. Hányszor fordult elő, hogy valaki kérdéseket tett fel neki, melyre ő türelmesen, szakszerűen válaszolt, legyenek azok tanítványok vagy barátok!
Világéletében szerény volt. A hegyek szeretete volt az, mely ide hozott minket. Tőle senki sem hallotta, hogy merre járt. Csak hosszas unszolásra volt hajlandó beszélni sikereiről.
Csúcsmászó tagja volt az első magyar nyolcezresre induló expedíciónak. A csúcsról látott egy másik hegyet, a Cho Oyut, és innen pillantotta meg az ő hegyét. Ott fenn a Cho Oyu tetején állva döbbentünk rá, hogy mi csak egy dombon állunk! Az Everest fölénk magasodott és talán ez volt az első pillanat, mely rabul ejtette és örökre megigézte őt. 2002-ben már majdnem beteljesült az álma, feljutott az Everest déli csúcsára!
Itt, ezen a földön nagyon kevés embernek teljesedik be az álma.
Itt ezen a helyen, egy szikla tövében állva, mely jelképezi annak az összes hegymászónak az emlékét, akik a mi kis országunktól távol eltűntek - most rád emlékezünk!
Kérek mindenkit, hogy gyújtsuk meg gyertyáinkat, és a szeretet és a megbékélés lángja mellett, néma főhajtással tisztelegjünk Kónyi emléke előtt!
„Cinó” Vörös László
A Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség megemlékezése (*Szolnok, 1956. augusztus 10. – †2010. április 26., Mt. Everest) Dávid és Konyi a jégomlás pillanatában (Jamie McGuinness felvétele) A teljes ABC NEWS riport, amelyből a fenti részlet származik.
Mielőtt elutazott volna a Himalájába, még bepötyögte egy e-mailbe az Omega együttes Mozgó világ c. számának szövegét, amit annyira szeretett...
A Salamadra Outdoor - ahol Konyi túravezető volt - ezzel állított emléket neki.
Mozgó világ
Mit jelent, ha áll a folyó
Mit jelent, ha sima a tó
Mit jelent, ha áll a szél
Azt, hogy már nem él.
Mint a mozdulat, ha félbe marad
Mint az út, amelynek vége szakad
Mint a vízesés, mely megfagyott
Ha nem megyek, nem vagyok.
Lennék fű, mely újra kinő
Lennék lélegzetnek friss levegő
Lennék szó, mely szól Neked
Lennék kéz, mely vezet.
Volnék tánc, mely körbeforog
Mitől a Föld szíve dobog
S én lennék e szívben a vér
Mely soha nem áll, de visszatér.
Egy másik megemlékezés…
 Az obeliszk annak idején még Ozsváth Attila közbenjárására lett állítva azoknak a magyar hegymászóknak az emlékére, akik nem hazai földben nyugszanak.
Dr. Zsigmondy Emil (1861. augusztus 11. Bécs - †1885. augusztus 6. Alpok, lezuhant a Meije déli falán, sírja St. Chritophe temetőjében)
Mocsári Gyula (1955. - †1979, Alpok, eltűnt a …-gleccseren)
Jankovics László (1953. - †1983. október 22. Himalája, kicsúszott és lezuhant a Satopanthon, nem találták meg a nagy havazásban)
Csanádi Sándor (1949. - †1985. május 16. Himalája, eltűnt egy viharban a Himalchulin)
Greskovits Péter (1952. - †1985. május 16. Himalája, eltűnt egy viharban a Himalchulin)
Barta József (1947. - †1988. Patagónia, lezuhant az Aig. Pointsenot-n, sírja Rio Gallegos temetőjében)
Egri Kis Anna (1963. - †1991. Alpok, eltűnt a Piz Bernina körzetében a férjével együtt)
Bodonyi Csaba (? - †1998. augusztus 23. kicsúszott és lezuhant Mont Blanc-on, nem találták meg)
Dékány Péter (1956. január 20. Túrkeve - †2000. augusztus 8. Karakorum, szívelégtelenség miatt kicsúszott és lezuhant a Distaghil Sharon, eltemetve a csúcs alatti platón, 6275 m-en)
Dr. Gárdos Sándor (1963. - †2001. október 18. Himalája, egy szélviharban lezuhant a Mount Everesten, eltemették 6400 m-en)
Ozsváth Attila (1956. augusztus 17. Békéscsaba - †2002. július 24. Karakorum, eltűnt a Drifical csúcs körzetében a Tsarak Tsa gleccseren)
Dr. Szabó Levente (1969. június 24. Máramarossziget - †2009. május 19. Himalája, kicsúszott és lezuhant a Manaslun 7300 m-ről, eltemették 6800 m-en)
Dr. Csizmadia Péter (1972. október 9. Budapest - †2009. október 23., Ren Zhong Feng, eltűnt egy jégomlásban)
Mikolovits Veronika (1974. február 19. Budapest - †2009. október 23., Ren Zhong Feng, eltűnt egy jégomlásban)
Pechtol Balázs (1978. június 25. Győr - †2009. október 23., Ren Zhong Feng, eltűnt egy jégomlásban)
Tolnay Kata (1973. Budapest - †2009. október 23., Ren Zhong Feng, eltűnt egy jégomlásban)
Várkonyi László (1956. augusztus 10. Szolnok - †2010. április 26., Mt. Everest, eltűnt egy jégomlásban az Északi nyereg alatt)
|
|
